Több ezer névtelen feljelentés érkezik az APEH-hoz
Tue Sep 29 18:20:26 2009
Hiába érkezik sok anoním feljelentés, a hatóságok számára nem hatékony eszköz.
„Az idei év első felében mintegy 9500 közérdekű bejelentés érkezett hozzánk, vagyis vélhetően el fogjuk érni a 2008-as nagyságrendet, amikor 21 ezer bejelentést kaptunk – mondta Bakonyi Ágnes, az APEH szóvivője. Az adóhatóságnál 2007 óta éreznek erőteljesebb bejelentői aktivitást (ez valószínűleg az akkoriban indult vagyonosodási vizsgálatok miatt van). Azt viszont nem tudni, hogy ezek hátterében irigység, bosszú, vagy a lelkiismeretes adózó felelősségérzete áll-e. Ezt az APEH nem is vizsgálja – tudtuk meg.
A névtelen bejelentések – melyek aránya ugyan csökken, de még mindig több mindig 54 százalék – csak azért okoznak fejtörést az adóhatóság munkatársainak, mert számos esetben nem pontos az információ – visszakérdezni azonban nem lehet. A szóvivő megjegyezte: bár az indítékokat nem vizsgálják, sok esetben világosan kitűnik, hogy az elvált házastárs, a bosszús megrendelő, vagy a piaci előnyt áhító konkurens lehet a „feljelentő”.
„A közérdekű bejelentés intézménye azonban nem azt jelenti, hogy szíre-szóra vizsgálatot indítunk, hiszen az APEH nem az Isten Ostora. Előbb körültekintően megnézzük, hogy van-e alapja az alaposabb ellenőrzésnek” – emelte ki Bakonyi Ágnes, hozzátéve, hogy évente összesen több százezer ellenőrzést hajtanak végre hivatalból, így elmondható, hogy tevékenységüket nem az állampolgároktól érkező információkra alapozzák. Már csak azért sem, mert ezeknek mindössze 30 százaléka használható. A hasznos bejelentések legtöbbje a számla- vagy nyugtaadási kötelezettség elmaradását; a bejelentés nélküli foglalkoztatást; a valószerűtlen vagyongyarapodást; illetve a bejelentés nélküli bérbeadást leplezi le.
Az APEH szóvivője számára az adatokból nem rajzolódik ki, hogy „feljelentő nép” lenne a magyar, bár valószínűleg vannak olyan bejelentők, akikben a régi reflexek munkálkodnak. „Az a tendencia viszont – ha halványan is, de – felfedezhető, hogy egyre több a tudatos adózó, aki számára nem sikk az adócsalás, és úgy van vele, ha ő befizeti, amit kell, akkor ezt más is tegye meg” – fogalmaz a szóvivő. Azzal a felvetéssel, hogy ha ésszerűbb és enyhébb lenne az adórendszer, akkor ezt a tábort lehetne növelni, Bakonyi Ágnes egyetértett ugyan, de mint mondta, „ez már politikai kérdés”.
A korrupció elleni küzdelemben nem csak hazánkban építenek a közérdekű bejelentőkre. Az Egyesült Államokban például a whistleblower (aki a vészharangot kongatja - igazán jó magyar fordítás nem létezik) jutalékot is kap az információi révén megmentett összegből, legyen szó magáncégről, vagy állami vállalatról mondta a Transparency International (TI) munkatársa. Földes Ádám hozzáteszi, hogy a bejelentő ilyen ügyekben maga (akár ügyvéd segítségét igénybe véve) is eljárhat és az állam javára visszaperelheti a közvagyont.
Az amerikai minta módosult formában Európába is beszivárgott, bár átfogó törvény eddig csak Nagy-Britanniában és Romániában létezik. Részletes szabályozásra azért is szükség van – mondja Földes Ádám –, hogy el lehessen kerülni a közérdekű bejelentés két legfőbb veszélyét, vagyis azt, hogy a whistlebloweren a bejelentését megtorolják – például kirúgják –, illetve hogy a bejelentés elhal, tehát nem lesz következménye. (Nálunk például törvény kötelezi a hatóságokat, hogy reagáljanak a közérdekű bejelentésekre ugyanakkor nincs szankció arra az esetre, ha ezt mégsem teszik meg. Jelenleg ez a jogszabály leginkább csak a panaszjog intézményesítésére szolgál, de korrupció ellen mit sem ér.)
A névtelen bejelentések kapcsán az TI munkatársa is úgy véli, ez nem túl hatékony eszköz a korrupció elleni küzdelemben. Egyrészt a vizsgálatot végző hatóság vagy vállalati alkalmazott nem tud visszakérdezni, másrészt a bírósági szakaszban nagy szükség van tanukra, hogy az ügyet eredményesen le lehessen zárni.
„A névtelen feljelentés meglehetősen régi technikája annak, hogy az általunk észlelt problémákat nyilvánosságra hozzunk. Gondoljunk csak az Igazság Szájára Velencében, ahová annak idején a névtelen feljelentéseket lehetett bedobni” – fogalmazott lapunknak Csepeli György szociálpszichológus. Mint mondta, az anonimitás érthető a bejelentést követő esetleges retorzió kivédése szempontjából. „Ugyanakkor ez egyben a sajátos magyar politikai-közéleti kultúra megnyilvánulása is, aminek egyik fő vonása a felelősség elől való menekülés.
Velünk magyarokkal rendszerint csak úgy megtörténnek a dolgok: belesodródunk a háborúba, felszabadulunk, jön a rendszerváltás a maga ellentmondásaival – miközben a hibákért sem egyéni, sem kollektív szinten nem szeretjük vállalni a felelősséget” – mondta Csepeli György. A közérdekű bejelentések ugyanakkor szerinte a társadalmi egyenlőtlenségek miatti jogos igazságérzetet is tükrözik.
„Ha bérből fizetésből élek, és látom, hogy egyesek mondjuk olajszőkítésből micsoda összegekre tettek szert, akkor érthető a felháborodásom. A probléma inkább az, hogy az előző rendszer egyenlőségideáljával a lelkükben a magyarok többsége nem tud különbséget tenni a teljesítménnyel arányban lévő jólét, illetve – a példánál maradva – az olajszőkítők vagyona között. Tömegeknek fogalmuk sincs a teljesítményről, ami részben érthető, hiszen a lakosság 55 százaléka nem, vagy nem legálisan dolgozik” – fogalmazott a szociálpszichológus. Ennek köszönhető, hogy a közcégek fizetési listájának láttán sokan pusztán a milliós összegek láttán „kapnak szívinfarktust”, nem azért mert azzal esetleg nem arányos az illető által elvégzett munka értéke.
Csepeli György szerint az Egyesült Államokban azért működik jobban a közérdekű bejelentés rendszere, mert a meritokratikus, teljesítményalapú társadalomban éppen az elvégzett munka értékét védik ezekkel a bejelentésekkel.
Forrás: atv.hu, Hetek
Adócsalás hírportál
(a)
A névtelen bejelentések – melyek aránya ugyan csökken, de még mindig több mindig 54 százalék – csak azért okoznak fejtörést az adóhatóság munkatársainak, mert számos esetben nem pontos az információ – visszakérdezni azonban nem lehet. A szóvivő megjegyezte: bár az indítékokat nem vizsgálják, sok esetben világosan kitűnik, hogy az elvált házastárs, a bosszús megrendelő, vagy a piaci előnyt áhító konkurens lehet a „feljelentő”.
„A közérdekű bejelentés intézménye azonban nem azt jelenti, hogy szíre-szóra vizsgálatot indítunk, hiszen az APEH nem az Isten Ostora. Előbb körültekintően megnézzük, hogy van-e alapja az alaposabb ellenőrzésnek” – emelte ki Bakonyi Ágnes, hozzátéve, hogy évente összesen több százezer ellenőrzést hajtanak végre hivatalból, így elmondható, hogy tevékenységüket nem az állampolgároktól érkező információkra alapozzák. Már csak azért sem, mert ezeknek mindössze 30 százaléka használható. A hasznos bejelentések legtöbbje a számla- vagy nyugtaadási kötelezettség elmaradását; a bejelentés nélküli foglalkoztatást; a valószerűtlen vagyongyarapodást; illetve a bejelentés nélküli bérbeadást leplezi le.
Az APEH szóvivője számára az adatokból nem rajzolódik ki, hogy „feljelentő nép” lenne a magyar, bár valószínűleg vannak olyan bejelentők, akikben a régi reflexek munkálkodnak. „Az a tendencia viszont – ha halványan is, de – felfedezhető, hogy egyre több a tudatos adózó, aki számára nem sikk az adócsalás, és úgy van vele, ha ő befizeti, amit kell, akkor ezt más is tegye meg” – fogalmaz a szóvivő. Azzal a felvetéssel, hogy ha ésszerűbb és enyhébb lenne az adórendszer, akkor ezt a tábort lehetne növelni, Bakonyi Ágnes egyetértett ugyan, de mint mondta, „ez már politikai kérdés”.
A korrupció elleni küzdelemben nem csak hazánkban építenek a közérdekű bejelentőkre. Az Egyesült Államokban például a whistleblower (aki a vészharangot kongatja - igazán jó magyar fordítás nem létezik) jutalékot is kap az információi révén megmentett összegből, legyen szó magáncégről, vagy állami vállalatról mondta a Transparency International (TI) munkatársa. Földes Ádám hozzáteszi, hogy a bejelentő ilyen ügyekben maga (akár ügyvéd segítségét igénybe véve) is eljárhat és az állam javára visszaperelheti a közvagyont.
Az amerikai minta módosult formában Európába is beszivárgott, bár átfogó törvény eddig csak Nagy-Britanniában és Romániában létezik. Részletes szabályozásra azért is szükség van – mondja Földes Ádám –, hogy el lehessen kerülni a közérdekű bejelentés két legfőbb veszélyét, vagyis azt, hogy a whistlebloweren a bejelentését megtorolják – például kirúgják –, illetve hogy a bejelentés elhal, tehát nem lesz következménye. (Nálunk például törvény kötelezi a hatóságokat, hogy reagáljanak a közérdekű bejelentésekre ugyanakkor nincs szankció arra az esetre, ha ezt mégsem teszik meg. Jelenleg ez a jogszabály leginkább csak a panaszjog intézményesítésére szolgál, de korrupció ellen mit sem ér.)
A névtelen bejelentések kapcsán az TI munkatársa is úgy véli, ez nem túl hatékony eszköz a korrupció elleni küzdelemben. Egyrészt a vizsgálatot végző hatóság vagy vállalati alkalmazott nem tud visszakérdezni, másrészt a bírósági szakaszban nagy szükség van tanukra, hogy az ügyet eredményesen le lehessen zárni.
„A névtelen feljelentés meglehetősen régi technikája annak, hogy az általunk észlelt problémákat nyilvánosságra hozzunk. Gondoljunk csak az Igazság Szájára Velencében, ahová annak idején a névtelen feljelentéseket lehetett bedobni” – fogalmazott lapunknak Csepeli György szociálpszichológus. Mint mondta, az anonimitás érthető a bejelentést követő esetleges retorzió kivédése szempontjából. „Ugyanakkor ez egyben a sajátos magyar politikai-közéleti kultúra megnyilvánulása is, aminek egyik fő vonása a felelősség elől való menekülés.
Velünk magyarokkal rendszerint csak úgy megtörténnek a dolgok: belesodródunk a háborúba, felszabadulunk, jön a rendszerváltás a maga ellentmondásaival – miközben a hibákért sem egyéni, sem kollektív szinten nem szeretjük vállalni a felelősséget” – mondta Csepeli György. A közérdekű bejelentések ugyanakkor szerinte a társadalmi egyenlőtlenségek miatti jogos igazságérzetet is tükrözik.
„Ha bérből fizetésből élek, és látom, hogy egyesek mondjuk olajszőkítésből micsoda összegekre tettek szert, akkor érthető a felháborodásom. A probléma inkább az, hogy az előző rendszer egyenlőségideáljával a lelkükben a magyarok többsége nem tud különbséget tenni a teljesítménnyel arányban lévő jólét, illetve – a példánál maradva – az olajszőkítők vagyona között. Tömegeknek fogalmuk sincs a teljesítményről, ami részben érthető, hiszen a lakosság 55 százaléka nem, vagy nem legálisan dolgozik” – fogalmazott a szociálpszichológus. Ennek köszönhető, hogy a közcégek fizetési listájának láttán sokan pusztán a milliós összegek láttán „kapnak szívinfarktust”, nem azért mert azzal esetleg nem arányos az illető által elvégzett munka értéke.
Csepeli György szerint az Egyesült Államokban azért működik jobban a közérdekű bejelentés rendszere, mert a meritokratikus, teljesítményalapú társadalomban éppen az elvégzett munka értékét védik ezekkel a bejelentésekkel.
Forrás: atv.hu, Hetek
Adócsalás hírportál
(a)